1.  Ha gondolnak rám - Nincs túl sok barátom, se ismerősöm, és a családom se olyan, hogy folyton ölelgetjük, puszilgatjuk egymást. Valahogy hiányzik az, hogy figyeljenek, gondoljanak rám. Ritkán tapasztalok ilyet, de az mindig jól esik.
2. Csend - Szükségem van a csendre. Ha zaj, nyüzsgés van, nem tudok rendesen gondolkodni. Felüdítő néha az egyedüllét.
3. Zene - Vannak olyan számok, amiktől automatikusan mosolygok, és jó kedvem lesz. Vannak azonban olyanok is, amiktől nem mosolygok, nem is leszek igazán boldog, de egy megmagyarázhatatlan, kellemes érzés tör rám. A zene valahogy könnyebbé teszi a dolgokat.
4. Könyvek - Szükségem van rájuk. Elvisznek a saját világukba, kirángatnak a nyomorúságos, vagy éppen unalmas hétköznapokból. Mosolyt csalnak az arcomra, amikor nem akarok mosolyogni.
5. Írás - Ha leírok valamit, ami bánt, jobb kedvem lesz. Azonban ha csak egy ajánlót, cikket, novellát írok, az is jó érzés. Néha elégedetten olvasom vissza a munkámat, és boldog vagyok, hogy valami értékeset hoztam össze.( Na, nem vagyok ennyire nagyra az írásaimmal, mert soha nem találom elég jónak egyiket sem, de mégis jó, hogy csináltam valami hasznosat is, és nem csak tévéztem egész nap.)
6. Ha elégedett vagyok magammal - Nagyon nehéz, hogy elérjem ezt, és amikor egy pár napig sikerül nem törődnöm a hibáimmal, és elfogadom magam, az mindig boldoggá tesz. Bár az ember akkor a legboldogabb, mikor jól érzi magát a bőrében.
7. Jó idő - Nem szeretem a hideget, és nagyon befolyásolja a kedvemet.
8. Ha azt teszem, amit kell - Vannak olyan helyzetek, amikben az ember teljesen máshogy cselekedne, mint ahogy elvárják tőle. Ha sikerül fékeznem magam, és uralkodom a személyem felett, az jó érzés.
9. Ajándékozni - Izgatottan várom, hogy mit fóg szólni az ajándékhoz amit tőlem kap, és amikor látom az arcán, hogy örül neki... Nagyszerű érzés.
10. Szeretet - Húú. Oldalakat tudnék írni mindkét féle szeretetről. Milyen jó, amikor tudod, hogy valaki mindent megtenne érted, szüksége van rád, nem tud nélküled élni. A családomom belül, tudom, hogy szeretnek, de nem mutatjuk ki annyira egymás felé. Másféle szeretetben nem volt még részem.

 Az elmúlt két napban sütöttem, takarítottam, valamint tegnap jöttek a rokonaink. Itt van a másodunokatestvérem két hétig, addig valószínű, hogy nem tudok túl sok frisset hozni.
 Egyébként pedig a középsikolával kapcsolatban most zavarosak az érzéseim. Félek egy picit, mert nem vagyok, az a nagyon barátkozós, közvetlen ember. Ugyanakkor örülök, hogy végre kiléphetek abból a képből, amit kialakítottak rólam általánosban. Jó, hogy megismerhetek egy csomó új embert. Jelenleg egy ember van, akivel rendszeresen tartom a kapcsolatot, és nagyon jó barátok vagyunk. Úgy érzem, hogy tényleg arra van szükségem, hogy teljesen új emberek vegyenek körül, és új környezet. Még akkor is, ha ez ijesztő egy picit. A stílusváltásról sem mondtam le, csak ahhoz még kell egy kis pénz is. Szeretném ha az iskolakezdésig, vagyis inkább a gólyaátborig, lenne egy kis önbizalmam, és merjek jobban megnyílni az emberek felé. Akik igazán ismertek, elvileg szerettek a barátaim közül. Miért félek hát?